Részt vettem a választókerületem székhely településének legpattinásabb épülete körülötti park átadásán.

A rendezvényen ünnepi beszédet is tartottam:

„Tisztelt Hölgyek és Urak!

Tisztelt Államtitkár Úr, Főigazgató Urak!

Érdemes a mai napon a kezdetben szájról szájra hagyományozó, majd a 90-es évek elején a Kaláka Együttes által országosan is ismerté tett, karácsony táján az ország számos templomában felcsendülő Bicskei Ének szövegét tanulmányoznunk, amely így szól:

Idvez légy kis Jézuska,
idvez légy ó kisbaba!
Mért fekszel a jászolba',
a hideg istállóba'?

Hol a fényes palota,
hol a kényes nyoszolya,
hol a lépes mézecske,
vajjal mázolt köcsöge?

Ó ha Magyarországban,
Jöttél volna Világra,
Ó ha Magyarországban
Bicske mezővárosban,
jöttél volna világra,
(akadnál jobb országra.)

Mert adnánk jó mézecskét,
vajas édes tejecskét,
szükségedet megszánnánk,
párnácskánkba takarnánk.

Népdalainkban megtestesülő népi lélekben sosem volt semmi ármány és hazugság. De volt színtiszta őszinte beszéd. Ha egy közösség ki meri énekelni magából - vallásos hittel - a fölötti sajnálatát, hogy az Úr Jézus nem nála, Bicskén született, mert akkor jobb világra talált volna, mert itt aztán elhalmozták volna minden földi jóval, az a közösség bizonyosan mások nehézségeire fogékony, segítőkész, derék emberekből áll. Ennek a segítőkészségnek az alapjait, éppen ennek az intézménynek a falai között rakták le a bicskeiek 1928-tól.

Bicske neve 1611-től 1928-ig összenőtt a Batthyányiakéval. Közülük is a legnagyobb nyomot Batthyány Tihamér, Batthyány Kázmér és Batthyány Gyula hagyta mai életünkre. Batthyány Tihamér idején 1796 és 1799 között épült a kastély és annak, akkor még 11 hektáros angol parkja. Batthyány Kázmér, aki Kossuth Lajos feltétlen híve és munkatársa volt, aki a Világosi Fegyverletétel után követte Kossuthot törökországi emigrációjába, és aki mecénása volt annak a Nagy Károlynak, aki Bicske másik meghatározó alakjává lett. És végül Batthyány Gyula, aki 1922-ben Bicskén művésztelepet hozott létre és az elszegényedő birtokot 1928-ban eladta a Népjóléti Minisztériumnak, amely azzal az utasítással adta azt tovább a fővárosnak, hogy gyermekvédelmi intézmény létesüljön benne.

Azóta, 1928 óta folyamatosan nehéz sorsú, család nélkül felnövő gyermekeknek ad otthont és pótcsaládot Bicske legpatinásabb épületegyüttese és a bicskei emberek. Ennek a befogadó, mások gondjaira fogékony mentalitásnak következményeként kerülhetett éppen Bicskén később megalapításra az az ápoló és gondozó otthon, amely mentálisan sérült embertársainknak az életét hivatott megszépíteni. És ennek a mentalitásnak a következménye az is, hogy 1989 óta Bicskén működhet az a menekülteket befogadó állomás, amely a jelenlegi állapotoktól eltérően évtizedeken keresztül nyújtott segítő jobbot azoknak a messzi földről érkezetteknek, akiket saját hazájukban üldöztek, és ennek a következménye az is, hogy azt a népáradatot is, amely jelenleg éri a várost, Bicske közösség méltósággal viseli.

Ez az érzékeny, cselekvő szeretet nem csak a bicskei emberek lelkében segített megőrizni azokat a felbecsülhetetlen, és sajnálatos módon mára már kiveszőben lévő, emberi értékeket, de a gyermekvédelmi tevékenységnek köszönheti Bicske legpatinásabb épületegyüttese is azt, hogy az ország vidéki kastélyai közül szinte egyedülálló módon, a mai napig megőrizhette ez az épületegyüttes és parkja régi pompájának legjavát.

Méltán jár ki mindezért a dicséret és hála a gyermekvédelmi intézmény mindenkori dolgozóinak és az ő vezetőiknek és minden befogadó szívű bicskei embernek.

Az, hogy a mai átadásra kerülő beruházást a Forster Gyula Központ égisze alatt fejeztük be (itt szeretném megköszönni Sági Attila volt elnöknek, akit örömmel köszöntök ma is körünkben) az számunkra azt az üzenetet hordozza, hogy a nemzeti kastélyprogram részeként nagy terveket dédelgetünk, mi helyiek és az ország vezetése is, e csodálatos helyszínnel kapcsolatosan.

Létesülne itt a magyarországi gyermekvédelem történetét áttekintő kiállítás méltó, korszerű megjelenítéssel és a gyermekvédelemhez kapcsolódó új helyszínek létrehozásával.

Megfogalmazódott itt, az állam által, a környező területek megvásárlása és így a kastélypark régi területi egységének a helyreállítása.

Egy új és látványos rálátási pont kialakításával az 1-es számú főút irányából.

A térség turisztikai vonzerejét jelenleg hátrányosan befolyásoló alacsony számú turisztikai szálláshelyek számának növelése, kastélyszálló kialakításával.

A Batthyányak és az ő szolgálatukban álló polihisztor, Nagy Károly emlékének ápolásával a „Bicske, ég és föld között” program megvalósítása, amely Nagy Károly csillagdájának interaktív bemutató központjaként a Hegyi kastély és a Batthyány mauzóleum újjá építésével, illetve funkció váltásával válhat majd alkalmassá az érdeklődők fogadására, illetve a méltán világhírű, kőkori, szopor régészeti leletek bemutatásával.

Itt ápolhatnánk méltó módon Magyar Sándor és Endrész György nevével, és az Atlanti óceánt átszelő „Justis for Hungary” égbe kiáltó felirat jelképével, az elévülhetetlen sportteljesítményt, egy sport emlékreptér létrehozásával.

De a Bécs-Budapest postakocsi bicskei állomásán nemcsak a lovas hagyományok, de a postatörténet jeles eseményei is felelevenítésre kerülhetnek itt.

Nem titkolt vágyunk az sem, hogy Batthyány Gyula festményei közül néhányat állandó kiállításon éppen itt mutathassunk be és a bicskei művésztelepének újraindítása sem vetettük el.

A mai napon Bicske fejlődésének egy újabb szakaszát zárhatjuk le.

Szeretném megköszönni mindenkinek a jókedvvel elvégzett munkát, melynek nem is maradt el a bőséges eredménye. Egyben kérem Önöket támogassák törekvéseinket, hogy városunk visszanyerhesse valamikori régi fényét!

Ismételten kérem tehát Önöket, akik a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt., az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium magas beosztású tisztségviselőiként együtt osztoztak ma örömünkben, kérem a jövőben is támogassák a bicskeiek törekvéseit, hogy álmainkat valóra válthassuk!”