Gánton, a Borbála szobornál ünnepi beszédet mondtam a bányásznapi ünnepségen.

A beszédem szövegét tisztelettel megosztom Önökkel:

"Ha az ünnep elérkezik, akkor ünnepelj egészen.

Ölts fekete ruhát. Keféld meg hajad vizes kefével. Tisztálkodjál belülről és kívülről.
Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata.

Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. (…) S mindenekfölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség.

Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben."

Kedves Hölgyeim és Uraim! Kedves Fiatalok!

Mindenekelőtt szívből szeretnék gratulálni Márai Sándornak a Füveskönyvéből származó, Az ünnepről szóló gondolataival, mindazért, hogy Gánt községe, az itt élő emberek minden esztendőben - a bauxit bánya több mint negyed évszázados bezárása után is – bányásznapon, amely egyben falunap is, kívül és belül is ünnepi díszbe öltöznek.

Még ha Szent Borbálának, a vértanúnak, a keresztény kultúrában a tizennégy segítőszent egyikének szobra előtt állva, inkább vallásos lelkületben a lelki dolgaink megnyilvánulásai a természetesebbek, mégsem feledkezhetünk meg a mai ünnep kézzelfogható okairól, előzményeiről sem. Ezért illendő felidéznünk a gánti bányász hagyományok természet és gazdaságföldrajzi alapjait is:

Az első világháborút követően, ahogyan oly sok minden más magyar értéket, az első magyar bauxitlelőhelyeinket is Romániához csatolták. Az ásványkincseitől megfosztott, csonka Magyarország területén egy lelkes erdélyi bányamérnök Balás Jenő – királyerdei tapasztalataira támaszkodva - hegységünkben, a Vértes-hegységben kezdett kutatni bauxit után.

Az után a bauxit után, amely nedves trópusi éghajlaton, szárazföldi körülmények között képződik és talaj jellegű kőzetmálladék. Az alumíniumgyártás alapanyaga, hiszen belőle először alumíniumoxidot, azaz timföldet nyernek ki, majd ebből alumíniumot, elektrolízis útján.

Balás Jenő erőfeszítéseit siker koronázta, hiszen még 1920-ban bejelentette a budapesti bányakapitányságon a gánti zártkutatmányát.

Túl azon, hogy a gánti bauxit létében igazolja a kőzetlemezek vándorlásának elméletét, hiszen csak trópusi éghajlaton képzelhető el e kőzet mállásos képződése, a bauxitot fedő rétegek lenyomatai által, a terület későbbi tengeri elöntéséről is tanúskodik.

A bauxit, fontosnak tartom megismételni, nem ásvány, hanem ásványkeverék, azaz kőzet. A gánti bauxit ásványkeverékének fő ásványai a böhmit, gibbsit, gipsz, geothit és a hematit.

Szerkezeti szempontból a Vértes a töréses röghegységek közé tartozik. A Gánt környéki bauxittelepek alatt, felső triász időszaki dolomit található, ebbe ülepedett bele a bauxit. E dolomit 25-30 fok között dőlő rétegeit számos törés darabolta fel. Ezen törések menti vetődések rögökre és kisebb medencékre tagolták fel a dolomit felszínt. A rögökről mind a bauxitot, mind a későbbi üledékeket lepusztították a külső erők, nagyszerű feltételeket létrehozva a dolomit bányászatának, ezzel párhuzamosan a medencékben különálló bauxittelepek jöttek létre.

Harasztos, Újfeltárás, Meleges, Anger-rét, Bagoly-hegy, Gránás.

A medencékben a bauxit átlagvastagsága 10-12 méter, de elérte néhol a 20-25 méteres vastagságot is, amelyet a lassú tengerelöntés okozta elmocsarasodás során keletkezett, szürkés fekete kőszenes réteg, majd ezt pedig a valódi tengeri elöntés alatt leülepedő sárga színű mészkőréteg fed.

A nagyüzemi méretű bauxitbányászat az Alumíniumérc Bánya és Ipar Részvénytársaság égisze alatt, 1926-ban indult be Gánton.
A hatalmas külszíni üregekből 1926 és ’88 között több mint 10 millió tonna bauxitot termeltek ki.

Mindez alapozta meg, e páratlan természeti szépségű helyén a világnak, Gánton, a bányászat mély gyökerű kultúráját és a bányászszakma elismertségét és becsületét. Ennek, a közösség összetartó erejének mélyéről táplálkozó életérzésnek, és a bányász szakma mély tiszteletének és megbecsülésének köszönhető, hogy szinte nincs olyan család Gánton, ahol ne élne vagy ne élt volna bányász. Ahol ne élne, vagy élt volna kő, bauxit vagy szénbányász, hiszen nem csak a gánti bauxit és kőbányákban bányászkodtak, de sokan dolgoztak Gántról a szénbányákban - a XX-as üzemben, Majkon, Pusztavámon és Márkus-hegyen - is.

Sokan úgy tartják, hogy van a világon, ami soha meg nem hal. Ez pedig a múlt. A múlt, amelyre épül jelenünk és a jövőnk.
Ez azonban csak abban az esetben igaz, ha nem tagadjuk meg múltunkat, hagyományainkat, örökségünket, hiszen ahogyan Wass Albert fogalmaz a Magyar örökség című írásában:
„Ezek képezik egy-egy család, egy-egy nemzet, vagy az egész emberi világ egyetlen valódi elpusztíthatatlan örökségét.
Azt az örökségünket, amit nem vehet el tőlünk senki, ami nem veszhet el csupán akkor, ha mi magunk lemondunk róla, megfeledkezünk róla, vagy egyszerűen restek vagyunk arra, hogy megőrizzük és életünkben, cselekedeteinkben méltók legyünk hozzá.”

Önök büszkék lehetnek rá, hogy nem voltak restek és számos emléket állítottak a közösségük életében meghatározó jelentőségű bányász hagyományok tiszteletére. Így készülhetett el ez a csodálatos Borbála szobruk, a Kereszt a bányászok emlékére, a Balás Jenő nevét viselő múzeum és geológiai bemutatóhely, ezért köszönti a faluba belépőket a csille a „Jó szerencsét!” felirattal, és az elmúlt esztendőben a polgármesteri hivatalnál felállított Bányász szobor is e törekvésüket tükrözi. De a tárgyiasult emlékhelyek létrehozásán túl, hasonlóan nagy jelentőségű, és egyben jelképértékű, hogy az általános iskolában a gyermekeik már az 1. osztályban megtanulják a Bányász Himnuszt.

Amikor kedves polgármester asszonyuk levelében felkért a mai ünnepi beszéd megtartására, amit ezúton is őszinte szívvel köszönök, a következőket írta, idézem:
„"Svábság", "Bányászat", a két fő hagyományunk, amely összetartja ezt a falut.”
Azonnal gondolkodóba ejtett ez a mondat. Mi lehet a kapocs a lelkekben Gánt e két fő hagyománya között.
Svábság és bányászat?

Becsületes, precíz, felelősségteljes, vallásos lelkülettel elvégzett munkával építeni családot, közösséget, hazát.
Igen, ugyanaz a lelkület ez, amelyre első királyunk, a keresztény államot megalapító Szent István király felépítette országunkat, és amelyre az egész európai kultúra is épült.

Igen, épült. Sajnos nem csak véletlen e múlt idő:
Mert amikor napjainkban arról szólnak a viták, hogy az unió alapdokumentumaiban rögzíteni kell vagy lehet e, hogy Európa keresztény hagyományokra épül, és végül aztán a többség el is veti ennek lehetőségét, az több, mint beszédes. Pláne, ha tudjuk azt is, hogy amikor Magyarország új alaptörvénye az Isten áldd meg a magyart elősorral kezdődő, Nemzeti hitvallás fejezetében megteszi ezt, és elismeri a „kereszténység nemzetmegtartó szerepét”, akkor pedig ugyanezek, hadjáratot indítanak országunk és annak vezetői ellen.

Vagy amikor arról szólnak a viták Európában, hogy egy más vallású és kultúrájú, sokszor agresszív és ezzel félelmet keltő népvándorlás megakadályozása érdekében; a haza és Európa védelmében tehetőek e hatékony intézkedések. A vita, mely jelen állás szerint úgy áll, hogy ismét okszerűség és tettek helyett, ugyanazok újabb lejárató hadjáratot indítanak ugyanúgy országunk és annak vezetői ellen.

Ha ezekről szólnak az európai viták és azoknak ez a végkicsengésük, akkor sajnos ki kell tudnunk mondani azt is, hogy az öreg kontinensen veszélyben vannak azok az értékek, amelyekre Önök a saját közösségüket építették:
Becsületes, precíz, felelősségteljes, vallásos lelkülettel elvégzett munkával építeni családot, közösséget, hazát.

Ezért hát legalább akkora szükség van ma a közös imára, mint mikor a bánya veszélyeiben a bányamester, vagy az öreg fővájár a Szent Borbála kép előtt ajánlotta az Úr kegyelmébe a bányászokat, együtt imádkozva velük:

„Szent Borbála fenn az égben, angyalsereg közt lakol.
Tisztaságod mindig szépen, példaként ma is ragyog.
Vigyázz ránk a nagy veszélyben, Istentől ne tévedjünk el!
Lelkünkben csak a hit éljen, Szent Borbála légy velünk!
Téged kérünk, tiszta szent szűz,
Titeket, óh tiszta lelkek, angyalok kilenc kara,
Az üdvösség ösvényére, vonjon áldott kezetek,
Hogy lelkünk a mennyben egykor, áldja Istent veletek!”

Kívánok Jó Szerencsét Önöknek!
Kívánok Jó Szerencsét Településük Közösségének!
Kívánok Jó Szerencsét Szeretett Hazánknak!

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!